Mért hagytál el, hogyha kívánsz
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire vagy tõlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
Ha bennem lehetsz csak ünneplõben.
Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
Mért rág szú-módra szét a tenger
Karcsú, viharra teremtett hajót?...
Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém,
Mint szép, szikrázó mennykõ a tóba!
De megégetnõk-e a világot,
Vonagló lángokként összefonódva?
S pocsolyákba árkolt bús arcomba
Birnál-e nézni, ha én is belelátnék?...
Ó asszonyom, te balga, te bolond,
Játszót-játszó, ostoba, semmi játék!
/1924. nyara/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
