„Amikor ott vagy, hogy adhatsz és nem adsz, jusson eszedbe, amikor ott voltál, hogy kapjál de nem kaptál!”

Már nem születik mese abból, ha látlak, csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok, ami vagy, most meg kevés..."

"Hiába ültetünk sírodra virágot,
eltemettünk ide egy egész világot.."

"Messzi útról jöttünk
Mennybolt mérte röptünk,
A hajnal zöld poharában
Dérré vált sok könnyünk."

"A sors üvegpohárként csap minket a földre,
senki szilánkjainkat nem szedi már össze."

,,Valami szomorú dallam...
Hangjai halkan kísértenek éjszakákon át,
Velem vannak,
És együtt dúdolgatjuk a halál dalát."


,,Nézd mennyi szélfújta lélek,
Csillagtalan, zárt világ.
Hány sóhajom semmivé lett,
Mégis lélegzem tovább."


"Amíg nem szerettél senkit e világon,
Szabad voltál mint madár az ágon.
De ha meglátsz egy fiút, ki szemét rád veti,
Ha még nem szerettél, megtanulsz szeretni!
Kínos nyugtalan lesz éjjeled, nappalod,
Feléje fog szállni minden sóhajod.
Bárhogy is szereted nem fogod őt bírni,
Ha őszintén szerettél, megtanulsz sírni.
Mikor azt hiszed, hogy legjobban szeret,
Szíve érted lángol és reszket,
Akkor meglátod őt másssal sugdolózni,
Ha igazán szerettél, megtanulsz csalódni.
Szíved ilyenkor marják az érzések,
Kebled olyan, mint egy feldúlt darázsfészek.
Bár csalódtál benne, nem fogod feledni,
Ha őszintén szerettél, megtanulsz szenvedni."

"Egyszer egy éjszakán te is fogsz majd sírni,
s kijössz a temetőbe síromat megnézni.
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni."

"Aki szeret, annak varrd fel kabátja gombját,
Mert meglehet, hogy felvarrja más;
Aki szeret, annak hallgasd meg baját-gondját,
Mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más;
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba,
Mert könnyen meglehet, hogy rámosolyog más;
Aki szeret, szeresd! Öleld meg naponta,
Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más,
És akkor hidd el, nem Ő a hibás!"

"Olyan szomorú mindig egyedül lenni, valakit hiába keresni. Valakire várni, aki nem jön többé, valakit titokban szeretni örökké."