I.
Láttad a vágy tüzét szememben.
Láttál egy csókodért epednem.
-Ugye nevettél akkor engem?

Azt hittem elperzsel az arcod –
Őrült vágy vívott bennem harcot,
-De egy belső hang visszatartott.

S bár csókod visz az üdvösségre
S a vágy alatt szívem elégne,
-Rá hallgatok, azt súgja: még ne!

II.
Te vagy a fény, a szín, a dal nekem –
Terólad írom legszebb énekem!

De te ne tudd meg azt soha, soha,
Hogy tehozzád sír mindenik sora.

Csak hamva szálljon hozzád nesztelen,
Ilyen szerelmes, csöndes éjfelen.

Mikor a kínom éget végtelen –
A dalt szívemnek lángján égetem.

S neved az éjben százszor elrebegve
Hamvát rábízom az éji szelekre:

Vigyék tehozzád. Párnádon elöntve
Legyen veled örökre, mindörökre.

S legyen rajt álmod tiszta, hófehér,
Mint a halott dal, mely szívedhez ér.