I.
Mondhatatlan kín tép néha-néha
S a féktelen vágy elragad –
Szeretnélek keblemre vonni,
Csókolni hosszan ajkadat.

Selyemhajad kibontogatnám,
Befödném arcomat vele –
Szerelmem édes, első csókját
Titokba rejteném bele.

II.
Aztán megátkozom a percet,
A vágyat, melynek szárny van,
S a szívet, melynek vágya van csak,
Mely lángol és boldogtalan.

S míg ajkamról az átok elszáll
S a szíven még meg sem fogan –
Már újra csókolnám az ajkad,
Szenvedve érted boldogan.

Selyem hajad kibontogatnám,
Lecsókolnám a két szemed –
És hallanád, hogy dobban a szívem
S hogy azt dobogja, hogy szeret.