I.
Egész világ van miközöttünk –
S hogy elválasszon, összefog…
Elválunk majd, mint összejöttünk,
És sírni egyikünk se fog.

Hogy lesik majd, ha szenvedünk-e?
S mi szétmegyünk csak szótalan –
Nem tudja senki, hogy szívünkbe’
Egész világ fájdalma van…

II.
Mert jön idő, én érzem, érzem:
Elszáll az álom, el egészen…

A cifra házból nagy titokba
Árnyék oson ki támolyogva…

S a sok szerelmes kis papírra
Valaki csak leborul sírva…