"Szeretlek... Könnyű kimondani,
Kár, hogy nem tudtad végig gondolni,
Mit is mondtál ezzel nekem,
S most miattad könnyes mind a két szemem...

Szeretlek... Azt hittem tényleg így gondoltad,
Hogy őszintén, tiszta szívvel mondtad,
De becsaptál rútul, aljas módon,
S várom, hogy a holnap enyhülést hozzon...

Szeretlek... Neked ez semmit nem jelent,
Hisz könnyen elengedtél egy szerelemes kezet,
Nem fogtad örökké, ahogy szavaid ígérték,
Mik egy naiv lány szívét, darabokra törték...

Szeretlek... Miért mondtad ezt nekem?
Hisz tudtad, hogy nem leszel sokáig velem,
Tudtad jól, hogy hazugság az, amit suttog ajkad,
S cseppnyi megbánást sem látok rajtad...

Szeretlek... Ezzel a szóval boldoggá tettél,
De nem tudtam, hogy immár hazug ember lettél,
Hittem, hogy életem majd szép lesz Veled,
De csak keserűségem köszönhetem neked...

Szeretlek... Bíztam benne, hogy így is marad,
De szemed máson gyorsan megakadt,
S engem, mint egyszerű játékot, eldobtál,
Hogy mit okozol ezzel? Bele se gondoltál..."