-a KUTYA, akit egyszerűen megmérgeznek és az imádott embertől kapott falat után iszonyatos görcsökben múlik ki…

-a KUTYA, aki perverz, aberrált, pszichésen sérült emberek játékszere, magán kutatásainak, kínzásainak szenvedő alanya…

-a KUTYA, aki iszonyú sérülésekkel, fájdalmakkal fekszik az utak mentén, mint egy tárgy és az őt elgázoló ember nem siet a segítségére…

-a KUTYA, aki sebesült társát őrzi, minden veszély, félelem ellenére el nem mozdul mellőle…

-a KUTYA, aki az imádott gazdája halála után senkinek nem kell és utcán, menhelyen, az Illatos úti sintértelepen bezsuppolva, semmit sem értve, magányosan bízik, vár az utolsó pillanatig az ismerős hangra, szagra…

-a KUTYA, aki ragaszkodásból, hűségből példát mutat az őt elhagyó gazdájának: társát soha el nem hagyva, segítve el nem szakad mellőle a félelemben, iszonyatban, éhezésben sem…

-a KUTYA, akit "egy csónakból egy szigeten tettek ki a 'kedves gazdik' és ott a parton várta őket vissza. Megfigyelték a horgászok, hogy annyira vágyott az emberi társaságra, hogy mindig abban a csónakban töltötte az éjszakát, amit utoljára kötöttek ki, és még érezte az emberek szagát." A kutya, aki belehalt a bánatba…

-a KUTYA, aki egész életében magányosan láncon élt, holott nyüszítve, sírva várt legalább néha egy jó szót, simogatást…

-a KUTYA, aki saját súlyának szinte megfelelő súlyú lánccal a nyakában betonbunkerben él…

-a KUTYA, aki életét adja, hosszú évek kínjait kiállva egy ketrecben,  hogy szépségápolási szereink, gyógyszereink, háztartási szereink élő, remegő kísérleti alanya legyen…