Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.

Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is.
Neil Gaiman



Ne számíts jóra,
és nem csalódhatsz nagyot.
Attól nem vidám az életem,
hogy az arcomra mosoly fagyott.
Tirpunk


Azóta, hogy az örök Ég
Megáldott látnok-szemmel engem,
a bűn, a gonoszság művét
olvasom az emberszemekben.
Mihail Jurjevics Lermonto


"Hagyjatok szaladni még,
tündérekbe hinni,
fehér csészéből szelíden
fehér tejet inni."
(Kosztolányi Dezső)


Csalódni, csak olyan emberben lehet, akit már annyira szeretünk, hogy nem érdemli meg."


„Úgy érzem elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a sötétségben. Keresem ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben.”
Tóth Eszter


...Csak kevés embernek adatik meg az életben, hogy igazi múzsája legyen.
Még kevesebbnek, hogy meggyűlöltesse vele magát egy életre...
Hiperkarma együttes


„Élt, mert született, Meghalt, mert szeretett.”


"Ott benn tünemények suhognak,
lámpás éjszakában ragyognak,
a színek fémessé szépülnek,
szavakból paloták épülnek."
(Weöres Sándor)


„Lehajtott fejjel áll, könnye végig folyik egyenletes, szép arcán. Élettelen testem szelleme a sírkőnél lebeg, szemtanúja a Világ legkínzóbb perceinek…”


"Éld az életed játszva mint egy gyerek,
Rajzolj virágot és mindenen csak nevess,
Örülj, hogy nem tudod mi is az a bánat,
Énekelj szívből, s ne tudd az élet hogyan fájhat,
Mert minden ember legbelül még gyerek,
Akkor is ha sír és akkor is ha nevet..."