"ÉS AKKOR MAJD

Nem tudok mihez kezdeni Veled,
még rettegek, hogy elveszítelek,
és már tudom, hogy olyan messze vagy,
mint élő valódtól a torz szavak.
S hogy visszaálmodom a napokat,
a múlt, mint egy halottat, befogad,
a most, mint minden élőt, kitaszít,
s helyetted használom a szavaid.
Már betűink is hasonlítanak,
Tőled tanultam hangsúlyaimat,
csak még halálod nem tanultam el,
jó papnak holtáig tanulni kell.
És akkor majd megint hasonlítunk,
egyek leszünk, hiszen egyek vagyunk:
vagyunk a bomló, változó anyag.