"A pamlagon engedte, hogy szeressem, s mosolygott, ahogy karjai közt tartott, s mohó szerelmem, akárcsak a tenger."
Baudelaire, Charles

"Talán semmi sem szebb az életben, mint találni egy emberi lényt, akinek szavai megnyugtatnak, s akinek egyszerű jelenléte elég ahhoz, hogy boldogok és vidámak legyünk."

"Ott feküdtem, nem tudom, mennyi ideig, mellettem az a lány. A keze könnyedén tovább cirógatta megizzadt testemet. Fojtott öröm zsibongott bennem: nem békesség volt, hanem olyasmi, mint amikor a láng ellobbantéval még fel-felparázslik hamu alatt a tűz. Nem haboznék boldognak nevezni bárkit, akinek jutott már osztályrészül valami ehhez fogható (így motyogtam mintegy félálomban), ha mégoly ritkán is ebben az életben (én például csak ez egyszer, most éreztem), s ha mégoly futólag, egyetlen röpke pillanat erejéig is csupán. Az ember mintha megszűnnék létezni, már nem is érzi önmagát, azt se, milyen kicsivé lett, hogy szinte megsemmisült, és ha bárki halandó (így elmélkedtem) csak egyetlen röpke pillanatra is belekóstolhatna abba, amibe én most belekóstoltam, rögvest görbén nézne erre a romlott világra, bántaná, mily szégyenletes a hétköznapi lét, megérezni, micsoda teher ez a halandó test..."
Eco, Umberto

"A következő pillanatban az ajka ott volt az enyémen, és én már nem küzdöttem ellene. Nem azért, mert ezerszer erősebb nálam, hanem azért, mert az akaraterőm abban a pillanatban porrá omlott, amint az ajkunk találkozott. Ez a csók nem volt olyan óvatos, mint az emlékeimben élők, és ez részemről nagyon rendben volt így. Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet. Így hát visszacsókoltam, a szívem összevissza vert, elfulladva kapkodtam a levegőt, és az ujjaim mohón kóboroltak az arcán. Márvány teste az enyémnek feszült, és boldog voltam, mert nincs az a szenvedés, amit ne viseltem volna el mindezért cserébe. A keze úgy simogatott, mintha örökre meg akarná jegyezni az arcomat, akárcsak én az övét, és azokban a rövid pillanatokban, amikor nem a számat csókolta, a nevemet suttogta."
 New Moon

A világ teljesen üres, ha nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.
Stephen King

Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem.
Stephenie Meyer
Twilight - Alkonyat

Manapság már alig-alig merné valaki azt mondani egy emberpárról, hogy "meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt". Pedig bizony így szeretnek egymásba az emberek, és csakis így. Ami még hozzájön, az mind járulék, és csak később következik.
Victor Hugo

Nincs szükségem álmokra, amikor mellettem vagy.
Michael Jackson

Vigyázz a szívemre - itt hagytam nálad!
Stephenie Meyer
Eclipse - Napfogyatkozás 

Nem lehet sem látni, sem megérinteni a világ legszebb dolgait. Ezeket a szívnek kell éreznie.
Helen Keller

A szeretet bátorság, és nagyobb bátorságra van szükség ahhoz, hogy valakinek azt mondjuk, hogy "szeretlek", mint arcul ütni.
Andrew Matthews

"És itt fogok ülni melletted, amíg itt vagy a folyónál. És ha lefekszel, a házad előtt fogok aludni. És ha elutazol messzire, oda is utánad megyek. Egészen addig követlek, amíg te magad el nem küldesz. Akkor elmegyek. De akkor is szeretni foglak életem végéig."

"A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, elkezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet nevetségesen hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik."

"Miközben alszol, én az esőben állok és nézem, ahogy a cseppek a hajamról az arcodra hullnak, és te mintha mosolyognál álmodban, de mégis néma vagy"

„Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem...
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!”
 (Puskin: Anyegin, Tatjana levele Anyeginhez, részlet)

Az igazi féltékenység mindig növeli a szerelem érzését.
Stendhal

...a szerelem az, amikor nem akarsz elaludni, mert a valóság szebb, mint az álom...

Két lélek, és egy gondolat. Két szív és egy dobbanás!
Friedrich Halm - Der Sohn des Wildniss


 

"Te vagy az első, kinek hinni tudtam,Te vagy az első,kinek nem hazudtam,Te vagy az első,kit szívből szeretek,Te vagy az első,kit soha nem feledek!"


„Képzelt képzeleteddel képzelem,
- mint valaha - hogy együtt vagy velem;
de szörnyeteg játék ez, kedvesem:
vacog a "Van-Nincs", hisz gúny, jéghideg-zord,
tűz a "Ha lenne", lángpallosu mennybolt
a "Lehetett volna", s pokol a "Megvolt!"”


Közelebb lépve hozzám, hosszan rám pillantott, és ez a nézés intimebb volt minden simogatásnál. A bőröm halványan izzani kezdett, mintha lenyeltem volna a holdat, és most a bőröm alatt világítana. Testemen minden szőrszál égnek meredt, a lélegzetem elakadt. És mindez egyetlen pillantástól.
/Laurell Kaye Hamilton/


Legszívesebben csak ölelném, hogy felejtse végre el a fájdalmakat, mert a múlt elmúlt.
/Laurell Kaye Hamilton/


"Azt szeretjük, aki az önkívülettel határos, alaptalan pánik állapotba juttat el minket."


"...mikor neki mindent elnézel, s elbújva zokogsz csendben; mikor azt akarod, neki jó legyen; vállalva minden felelősséget; mikor nem számít, hogy mit érzel, csak ő boldog lehessen, azt nevezik igaz szerelemnek…”


"Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.
Ha visszajön : örökre a tied marad.
Ha elmegy: sohasem volt a tied."


„Vannak olyan pillanatok az életben,
amikor olyannyira hiányzik nekünk valaki,
hogy ki szeretnénk őt szakítani az álmainkból
és úgy igazából meg szeretnénk ölelni.”


 „szívből szeretni annyi, érte mindent feladni…”


Valamikor volt a tett,
abból lett a gyűlölet,
ebből pedig szeretet
s a világnak vége lett.
József Attila


„Ha rózsára gondolsz, tövis jut eszedbe,
pedig van illata is.
Ha alélt kígyót látsz, felveszed öledbe,
pedig bánthat is.
Ha fáj a perc, már feketén látsz,
pedig van óra is.
Gondod a múlt, a jövőddel törődsz,
pedig van jelen is.
Gyenge vagy? Hát légy erős!
Ha fáj, akkor is!
Álmok, nyelvek lopják füledbe ellenem a koshadt vádjaik hadát,
ha kell légy süket is.
Rút káoszba ötlik arcukat, s röhögnek,
ha kell légy vak is.
Had beszéljenek, Neked van igazad,
ha nincs akkor is.
S ha már úgy érzed senkid sincs,
én vagyok akkor is!”


„Ezt most neked...ezt most érted...ezt most rólad...bár nem kérted, de itt van, tessék, belőlem egy darabka...ez az, ami mindig veled maradna.”


„Biztos, hogy a szívedre hallgattál?
- Nem, mert azt odaadtam neked...”


"Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek..."


A végzetem vezeti bizonytalan léptem. Vagy nem a végzet lenne ez mégsem?! A bánat, mi téged ér miért fájhat nekem? Lehet-e oka egy őrült SZERELEM?!


Mert ezt teszi velünk a Szerelem: repülünk, de könnyen padlót foghatunk; szárnyak nélkül zuhanunk, mint egy darab szikla, és közben azon gondolkodok, mi a francért kellett leugranom!? De érted bevállalom, még a zuhanást is, itt csak egyetlen ember van, aki szárnyakat ad nekem: az Te vagy.
Smith, Will


"Mindig az győz, aki meg tud semmisülni az ölelésben."
(Hamvas Béla)


Ha én írnám a sorsod könyvét, szíved, lelked, vágyát, életed örömét, olyan széppé írnám, mint egy tündérálom, a legboldogabb Te lennél a világon.


A legtöbb ember ott hibázza el, hogy néha túl sokat mer. Így tettem én is, vesztettem én is, de bármi fáj nekem, megérte mégis!


Azt akarod, hogy figyeljek Terád, magányom ködét így fúrja át pillantásod, az a pillanat, amikor észrevetted, hogy megálmodtalak.


"Nálam a SZERELEM szó ezt jelenti:
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.
Amikor meglátod, és hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed.
Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy ismét odaadhasd neki magad.
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit.
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét.
Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor közeledben van, és alig bírod türtőztetni magad.
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy míg együtt voltatok ö is megörült érted.
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette.
Amikor jó lenne, ha újra veled lenne,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józanész,
Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.
Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez mégis jó neked,
Amikor tudod, hogy tilos, de mégis újra és újra megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, igenis szereted!"


Benned él párod sajgó negatívja, várod, hogy a varázsszót kimondja: Én vagyok Te - mellyel örök sebedet begyógyítja.
Szepes Mária


"Csillagot láttam
Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam."


Tedd, ami szívednek kedves és az lesz majd a törvény.
 (Crowley)


"Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem levegő nélkül nem lehet élni..." 


"Sok olyan ember van, akivel az ember letudja élni az életét, de csak egy van, aki nélkül Nem!"


" A Szeretet gyógyítja az embert, azt is, aki adja, azt is, aki kapja!"


" Nem mondom, hogy  nem tudok nélküled élni, mert tudok....csak nm akarok!!"


"Hogy rettenetes, elhiszem,de így igaz. Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az."


"A szerelmet legszívesebben kikiáltaná az ember,
mégis mindig halkan vallja be..."

"S ha ígérném, hogy ma odamegyek?
- Számolni kezdeném a perceket.
Örülnél? Hogy örülnél? Mennyire?
- Ha szeretsz, szíved megszakad bele.
S ha mégse lehet, ha nem leszek ott?
Képzeld: máris zörgetem bokrodat!
- Nem mozdulok, el ne riasszalak!"

( Szabó Lőrinc )

"Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot.
Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.
Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.
Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek."

( Helen Thomson )

--------------------------

"Csillagot láttam
Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam."

"Valahol létezel, valahol én is
valamit kérdezel, valamit én is
néha vágy van benne, néha remény is..."

"... A Te szemed is könnyes volt, én láttam. Megcsillant rajta a Hold fénye lágyan. Halkan súgtunk szép szavakat egymásnak, az én arcomon könnycsepp indult futásnak..."

Ha könnyes a szemed és valami fáj,
jussak eszedbe én gondolok Rád.
Ha úgy érzed, már senki sem szeret,
nyugodj meg Kedves, én ott leszek Veled!

"A szív szeret az ész tudja nem lehet. Így ketten örök ellenfelek. Az ész már lemond a szív még remél ám hiába az okos ész, az érző szív ezerszer többet ér!"

„Kis hajó az élet tengerén,
ketten vagyunk, csak te meg én,
viharban, forró napsütésben.
Halálig együtt az élet tengerében
szeretni kell, nagyon szeretni,
s minden vihart könnyebb elviselni.
S ha majd egyszer véget ér az élet,
utolsó mondatom: szeretlek téged.”

„Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valaki mindenkit szeret…”

„Mondd, szeretsz, szeretsz… Hangod úgy zenél,
mint ezüst csengő újrázva…Beszélj,
de ne feledd, hogy némán is szeress…”

,,Hadd legyek ma este az, aki akarok
Neved suttogom, s feléd hajolok
Jó barátnak hiszel, de ez nekem nem elég
Hadd legyek ma éjjel szerelmes beléd!"

„Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.”

„Én nem tudom mi ez, de érzem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.”


”A szerelem inkább elviseli a távollétet vagy halált, mint a kétkedést és az árulást.”


"Eljön az este, eljövök én is,
Ez csak egy álom, de lehet attól szép is.
Lesz majd egy nap, amikor az álomnak vége,
Hozzád bújok akkor is, s szerethetlek végre."


„A szerelemben mindig küzd egymással a szenvedés és az öröm.”


„Amikor úgy néz rád valaki, mintha te lennél az utolsó csoda a Földön, az a szerelem.”


„Ne írd nevem a porba, mert elfújja a szél! Írd nevem a szívedbe, mert ott örökké él.”


"A szerelem sebét az gyógyítja meg, aki ejtette"


"A szerelemben mindig küzd egymással a szenvedés és az öröm."


"Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom,
Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom.
Ha boldog vagy, veled nevetek,
Ha szomorú, veled szenvedek.
Ha sírsz, könnyezem én is.
Ha kacagsz, kacagok én is.
Ha gondod van, segítek megoldani,
Ha beteg vagy, én akarlak ápolni.
Ha nem vagy velem, én féltelek,
Ha hazaérsz, fellélegezhetek.
Ha ellenség jön, én megvédelek,
Ha kell, életem adom érted.
Ha neheztelsz rám, kiengesztellek,
Ha szeretsz, viszontszeretlek.
Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak,
Nem fogok változni én sem, ne akarjad.
Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted,
Így, és ezerféleképp szeretlek téged!"


"A szerelem megfoszt a gyermeki tündérvilágtól, megismertet a múlandóság élményével, felnőtté tesz."


"A mostani nagy gyűlölet gyakran egyedüli jele az elmúlt nagy szerelemnek."


„Mi a szerelem? Egy hosszú alkalom a szenvedésre, melynek ezer könnycsepp sem elég, és mindig újabbakat kér.”


Van egy szó, mit úgy hívnak, remény,
Ha vigyázol rá, ő mindig benned él.
Ha szívedbe zárod, ki fontos neked,
Bármerre jársz, ő is ott lesz veled.

„Bizalom nélkül boldog nem lehetsz soha,
Boldogság nélkül az élet mostoha.
Bízzál tehát abban, kit a szíved szeret,
Az életben boldog, -hidd el- csak így lehetsz.”

„Csendes kis éjszakán tekints fel
az égre, gondolj egy szerető szívre.
De ne gondoldd, hogy e szív meg fog csalni,
inkább a szívedért képes lesz meghalni.

„Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át,
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak.”


"Ha szeretsz add a kezed,
és ne kérdezd, hogy ki vezet.
Ne kérdezd, hogy hová megyünk,
csak azt akard, hogy örökké együtt legyünk."

"Hosszú volt a bánat és a szenvedés, de életemben Ő volt a legszebb tévedés!"

"Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, levegő nélkül nem tudok élni."

"Ha a szerelem az élet, a halál a harc, én leteszem eléd a fegyvert."

"A könny és a szeret édes testvér,
nem szerelem az, ami egy könnyet sem ér.
Aki sosem sírt, az sosem szeretett,
mert a könny és a szeretet egy napon született!"

"A két nap alatt beteljesedett szerelem a rákövetkező két nap alatt el is múlik, míg a hónapokon keresztül kiharcolt szerelem évekig tart."

"Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, az igazságért kérsz elnézést."

"Lehetnék hálás ezért,
Vagy sírhatnék,
Hogy néha máshoz is jó vagy,
De ha az üledbe bújok,
Nem érdekel az sem,
Hogy lesz-e holnap."

"Este ha kigyúlnak a csillagok, úgy fáj, hogy Te ott, Én meg itt vagyok. Szívembe felsír a hozzád hajló vágy. Veled álmodom át az egész éjszakát."

"Kigyúlt az első csillag, kigyúltak a vágyak,
Csillagfényes éjszakában, én csak téged várlak.
Tudom jól, hogy nem jössz, de oly jó várni,
Hazudok a szívemnek, hogy ne tudjon fájni."

"Ne titkold el, mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad."

"Reggel ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem."

"Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol!"

"Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom, nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek."

"Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak Téged szeret."

"Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni, végigfolyni az arcodon, és meghalni az ajkadon."

„Az élet kanyargós útvesztőin
a szülői kéz vezetett.
S mikor én ezt elengedtem
Megfogtam a tiedet.
Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg,
Ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek.
Ezért soha ne hagyj el,
Mindig a szíveddel vezess.
És ehhez a legfontosabb, hogy mindig nagyon szeress.”

„S idő állj meg egy pillanatra
S ti rohanó percek várjatok,
Amíg ők ketten esküt tesznek,
Hogy egymáshoz örökké hűek lesznek,
Csak addig várjatok!”

„A szerelemben nincsenek évek
A szerelemben csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odaadnak.”

„Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!”

"Szeretlek akkor is, ha lelked sebesre karmolom,
S ha szíved darabokra marcangolom,
Szeretlek, akkor is, ha könnybe borítom szemed,
S ha nem fogja kezem kezed,
Szeretlek, akkor is, ha bántalak téged,
S ha a kételyek miatt, veled nem látom a szépet,
Szeretlek, mert TE vagy a mindenem,
Ha nem lennél, nem lenne életem!!"