Magamhoz
Hányszor, de hányszor elkerülted
Az egyszerű, szerény virágot,
Ha az útszélen – észrevétlen –
Szeretni, - nem pompázni vágyott.
S kergetted vad, rajongó vággyal
A büszke, érhetetlen rózsát –
Míg balga vágyad, színes álmod
Hideg közönnyel szerte szórták…
Csak akkor szólt szívedben újra
Valami kínzó lelki vád:
Mikor a megvetett virág –
Más keblén boldogan virulva
Szánó mosollyal néz le rád…
|