Megint rám csapott jeges szárnya
Józan, gúnyos hitetlenségnek.
Megint csak ímmel-ámmal élek,
S megint úr lett a mindhiába.

Könny, lángolás, hívés, imádság
Megint nem szent és szent az átok.
Sátánhoz állni így hagyjátok
Imák és álmok babonását.

Lelkem tüzes napáldozatnak,
Emberség, oltárodra tettem,
S korom repdes, füst száll felettem.

Az istenképű ellökött kevélyen,
…Jöjj sátán, te fogadd tömjénem!
De vigyázz, téged is itt hagylak.