Pokolból a mennybe nem vezet út,
Ördög nem foghat kezet, mit egy angyal nyújt!
Mégis megpróbálom hisz mit veszíthetek,
Talán csak nyerek vele egy új életet.

Sokan élünk itt lenn, kevesen álmodunk,
De néha a mélyben álmunkban szárnyalunk.
Néha megérintünk egy-egy csillagot,
S ha elbukunk, néhányuk felragyog.

Bár a mélyben élünk, hiszünk a jóban,
Bár nem láttunk még fényt, s nem tudjuk hol van,
De hisszük, akarjuk, hogy eljön a nap,
Mikor lesz egy szent pilannat.

Megfogom a kezed, Ördög az Angyalét,
Szorítom erősen, hisz az életem a tét.
Együtt repülünk majd a fellegek fölött,
S boldogok leszünk az angyalok között.

Ha mégis kicsúszik kezedből kezem,
Talán kiáltok majd ha visszaesem.
De ne nézz vissza, nem lesz már miért,
Ne dobd el szárnyiad egy bukott Démonért!