„Kicsi még a szív, vigyázz, hogy épen nőjön fel,
Nem mindegy, hogy hány sebet kap, s melyiktől vérzik el...”
De ha elmondom neked, ki vagyok én, lehet, hogy nem tetszik neked az, aki vagyok, pedig ez mindenem.
John Powell - Miért félek attól, aki vagyok?
A legnehezebb dolog szeretni valakit, hagyni, hogy hibázzon, és ennek ellenére tovább szeretni őt.
Lagzi-randi c. film
Hol mérgezett, fekete vér szivárog,
Nincs annyi gyolcs, mely betömné a rést,
S a sértett szív, hogy csak azért is fájjon,
Letépi mindíg-újból a kötést.
Reményik Sándor
Tudod mit jelent szeretni valakit?
S mikor kérdi büszkén letagadni?
Minden utcán Őt keresni várni,
s mikor jön közömbös arcot vágni.
Belefoglalni az esti imádba,
majd azt mondani sosem gondolsz rá.
Értékelni becsülni magadban,
majd lekicsinylőn megítélni szavakban.
Mosolyogni bár szíved ég.
Tudod mi ez? : DACOS NŐI BÜSZKESÉG
"Legyen ünnep az égen és ünnep a földön,
de engem már nem érdekel,
ahogy égnek a gyertyák, a könnyem kicsordul,
miért nem lehetsz itt közel..."
Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet.
A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet,ha elvesszük tőle az álmokat - legyenek azok bármilyen álmok.
/Pearl Buck/
"Rejtegetem szívem mélyén,
Féltve, fájón a nagy titkot,
Hogy feledni el nem tudlak,
Hogy nem leszek soha boldog."
"A hirtelen támadt szerelemből a leglassabban gyógyulunk ki..."
"Sohasem hittem, hogy így tud fájni,
hogy a nevetés könnyekké tud válni.
Néha sírok, néha nevetek
Az a baj, hogy valakit nagyon szeretek."
"... ez a földi világ tele van furcsa érzésekkel,
és sohasem tudhatjuk,
hogy szeretni, vagy szeretve lenni
boldog vagy boldogtalan állapot."
/Antoine B. Daniel: Az inkák II. Cuzco aranya/
Csak azt panaszlom én, hogy szívemet
olyan sok lángod ostromolja meg,
s egy szikra rád nem hullott vissza mégsem.
Louise Labé
A szerelem a legrosszabb dolog a világon. Az ember megőrül, nem is törődik magával. A dolgok értelme megváltozik, az ember a legnagyobb őrültségekre is képes, és egy perc alatt elintézi magát egy életre.
Mario Vargas Llosa
Nem furcsa ez? Mi egymás oldalán
mindig csakis gyűlölködünk. Az ám.
Hát nem te vagy hibás. De, hidd el, én sem.
Hiszen szeretsz. Tudom. Én is. Egészen.
Talán, mivel hasonlítunk. Talán,
mivel együtt ülünk minduntalan.
Paul Géraldy
Áldott minden lap, melyen megkísértem
dalolni őt; s a gondolat, mi szárnyat
nem kap más senkiért, csupán csak érte.
Francesco Petrarca
Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már megtanultam élni nélküled."
Jim Morrison
Neki valamiféle jelkép voltam; saját ifjúságának visszfénye. Próbált megkapaszkodni bennem, mert megérintette az életősz, s fázni kezdett belül. Amikor elhagytam, ott maradt csupaszon, dideregve. Többet vesztett velem, mint tanulékony, heves szeretőt. A hitét vesztette el önmagában.
Szepes Mária
Teljesen összetört a búcsúzás. Inkább a talajt rántsák ki a talpam alól, mint hogy elveszítsem gondolataimat rólad!
Henry David Thoreau
Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.
Szabó Győző Gyula
Nézd a parton azt a két
sziklát, mely hajdanta egy volt,
s állta a vihar dühét;
látod, a két tört vonal hogy
összeillik? Van, amit
a természet egynek alkot
és a sors kettészakít.
Mihail Jurjevics Lermontov
Vedd még e csókot, édesem!
Mostan megyek, elbúcsuzom
És ez legyen a búcsuszóm:
Igazat mondtál énnekem,
Bús álom az én életem...
Edgar Allan Poe
Mi voltál nékem? A váratlanul
talált kincs, mely koldus ölébe hull,
szelíd balzsam a lét minden sebére.
Közeledő, vigasztalást hozó,
majd elforduló, tűnő lobogó,
hajótörött szív szétfosztott reménye.
Kálnoky László
Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk
Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,
Messzebb járnak szemeink;
Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,
S későn hullnak könnyeink.
Berzsenyi Dániel
Ahol a bírálat feltételekhez köti a szeretetet, az elfogadás hagyja azt szabadon áramolni. A bírálat számos követelményt állít a szeretet elé, az elfogadás egyet sem.
"Hallom még amit suttogtál nekem, olyan
jó volt még amikor itt voltál velem,
tudom hogy nélküled már semmit nem érek,
szememben könnyek gyülnek, nem jó így
nélküled, légy enyém hisz érted remeg
a szívem, karodba bújhatnék az lenne
minden nekem, én mindig várok rád, hogy
utad egyszer hozZám vezet, Szemedben
látom már még mindig engem szeretsz,
amikor hozzám bújsz akkor én úgy érzem
Olyankor oly csodás mikor itt vagy
mellettem, szívem csak téged szeret ez
így lesz örökre, kérLek hogy hidd el
nem múlik legbelül mindig ezt érzem,
légy enyém...., azT az egy érzést soha
nem feledtem el, csak egyszer ölelj
még és kérlek ne engedj el!"
„Szomorú, ha valaki a lelkét kiteszi azért, akit szeret és ő mindezt semmibe veszi...”
„Hazugság volt minden szavad! Hazugság volt, most már ne tagadd! Mit tegyek, hogy ne gondoljak Rád? Gyere vissza, és hazudj tovább!!!“
"A legnagyobb konfliktus életünkben: ha az ember nem szeretheti azt, akit szeretni akarna." (Füst Milán)
A biztos megöl, de túléled. A kétely éltet, de belehalsz....
Életem utolsó percét kezedbe adom
Utolsó szavamat szívedbe vésem.
Fáj, hogy így lett vége,mégis hagyom.
Tehetnél mást, de mégsem kérem.
Annyit hazudtál, érzem ez sem más,
Utolsó percem mégis csak a tiéd.
A múlton elmerengve sírni kár
A szívem fájdalma bár tépné szívét!
Mégsem kérem, hiszen volt, mi szép
Az emlék, mit más el nem vehet.
Mikor egymáshoz ért két magányos kéz,
És csak neked voltam, csak veled!
Szívembe szúrt tőr a szemed,
Megvillan a csillagok halvány fényében.
A halandóságomat áldoztam neked
De te csak egy csókot lehetél a kék éjben
"Vicces, hogy valaki mennyire
össze tudja törni a szivedet,
de te ennek ellenére még mindig szereted
azokkal az apró darabokkal...."
„Kivel táncolsz az éjszakába’,
mi lesz majd az ára?
Kihez láncol majd a zárka,
kit taposhatsz holnap sárba...?”
„Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez... Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.”
„Nem akarok tudni....mert most csak azt tudom, szeretlek...”
A boldogtalanság kimondása súlyos és tiszta fájdalmat jelent, mert a kapcsolat ajtaján benyitott a kapcsolat halála.
Csernus Imre
Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.
Margaret Mitchell
Megfutamodtam. A fiú, akivel együtt voltál, inkább hozzád való, mint én. Remélem, megkínoz kissé, ha ő nem, akkor más. Bevallom, ez a gondolat némi örömöt okoz nekem a lesújtó állapotban, amelybe kerültem. Mikor megláttalak benneteket, első gondolatom az volt, hogy odarohanok az asztalhoz, és a helyszínen megfojtlak benneteket. Aztán csak a fiút akartam kivégezni, hogy te hordhasd az ennivalót a börtönbe nekem, bevallván ezzel igazi érzelmeidet. Mielőtt azonban végigszőttem volna ezt a hülye filmgiccset, émelygés fogott el, és rájöttem, kiütött rajtam a klimax dögvésze: beléd szerettem. A számítás és az önzés, a megszokás gőgje arra ösztönzött, hogy meneküljek, hátha azzal, ha elmegyek, megmentek valamit.
Szepes Mária
Csak áltattam magam, hogy elmúlt, pedig azért is nem tudtam senki mást szeretni, mert még magam elől is titokban az övé maradt a szívem.
/Laurell Kaye Hamilton/
Azt viszont már réges-rég tudom, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az az is. Ha valaki pontosan azokat a csillagokat ígéri az égről, amikre vágyom, akkor hazudik.
/Laurell Kaye Hamilton/
"Lehet, hogy csak egy vidéki lány vagyok, akinek nincsenek érdekes történetei, s akiből hiányzik a nagyvárosi nők csillogása. De a vidéki élet - ha nem is lesz elegánsabb és műveltebb tőle az ember - megtanítja, hogyan kell meghallani és megérteni, mit súg a szívünk..."
Kegyetlen a sors, hogy te egyre hűvösebbé és hűvösebbé válsz az ölelésemben, míg én lassan beleőrülök.
/Laurell Kaye Hamilton/
„Én meg azt hittem senki más nem kell...csak pont te...nevetve a világon raktam életem kezedbe...”
„Mikor csak miatta létezel, bár a halálra gondolsz minden percben, azt mondom, gondolkozz el, megérdemli-e amit érte teszel?!"
„Mondd azt, hogy igaz volt minden...minden szó, amit elhittem...”
„Kérlek, adj valamit, amitől múlik a bánatom... ha szeretsz, adj valamit, amitől enyhül a fájdalom....”
„Csak egymáshoz bújva
zokoghatunk,
mert nagyon fáj, ezért sírunk.
Elengedtük, mi oly kedves volt nekünk,
mi több volt, mint az életünk.”
Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.
“Álom és ébrenlét közt ismered azt a helyet, amikor még emlékszel rá,
hogy mit álmodtál?
Hát én ott foglak mindig szeretni, és ott fogok várni rád.”
"- És téged mivel öltelek meg?
- Engem? Azzal. hogy szeretlek!"
(lope de vega)
"Hiába szólsz, ha nem tudod, mit érzel. Hiába értesz meg, mert én már rég vérzek. Hiába szeretsz, ha megpróbálsz gyűlölni. Hiába nevetsz, nem tudsz megölni...!"
Mindig téged vártalak, nem volt nálad fontosabb, azt hittem örökre így marad..
De látod nem bírtuk tovább..
Pedig úgy vigyáztam rád, hogy jobban nem vigyáz majd senki más...
És eljutottunk eddig láthatod..
Hogy minden lépés már csak fájdalom, amit feléd tennék, és mégis hozzád indulok..
"Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük"
"Érzések szívbe szorulva, emlékek hevernek szerteszórva. Össze már nem szedhetem, emlék vagyok én is, sosem volt szerelem."
Szécsi Magda
"Te voltál a mester, ki tanított szeretni, hát légy újra mester, s taníts meg feledni!"
"Gyűlölni csak azt tudod aki igazán közel állt hozzád."
"...A korlát mögött bújok el,úgy hogy csak a szívem látszik,és onnan fogod tudni azt , hogy én vagyok az egyetlen ember,akivel jó lenne egyszer..."
(30Y)
Hogyha befogod a szemem, jobb, ha befogom a szám,
mert a vakvilágba nem beszélek, ne haragudj rám.
Hogyha kinyitom a szemem, akkor kinyílik a szám,
amit látok, arról szólhatok csak, ne haragudj rám.
Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.
Anakreon
Minek kéred a kezemet,
Ha egyszer úgyis elengeded?
Minek kéred a szívemet,
Ha egyszer úgyis megrepeszted?
Minek kéred, hogy melletted legyek,
Ha Te sosem állsz mellettem?
Minek kéred, hogy veled legyek,
Ha Te csak testben vagy a Kedveseddel?
Minek kéred, hogy örökké éljek,
Ha Miattad csak szenvedés lesz az élet?
Minek kéred, hogy meséljek,
Ha sosem hallgatsz meg?
Minek kéred mosolyomat,
Ha mosolyra sose fakaszt?
Minek kéred, hogy örüljek,
Ha úgysem örülsz az örömömnek?
Minek kéred, hogy szívem érted verjen,
Ha a Tied csakis más szívéért ver?
Minek kéred, hogy éljek,
Ha Te is tudod, csak veled létezek?
Minek kéred, hogy kitárjam szívemet,
Ha te is tudod, hogy csak érted élek?
Minek kéred, hogy szeresselek,
Ha Te sosem szeretnél meg...
Puskás Ágnes
Barátságot ajánlani, ha szerelmet kérünk: a legkegyetlenebb.
Kő, melyet adnak, ha éhen kenyeret kérünk.
Ouida
"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál."
A világ leglassúbb folyamata: az érzés megváltoztatása a gondolat által.
Osvát Ernő
Magányból és könnyből, láncot fon a Bú...
Hű szolgája, a Mélységnyi Bánat, lassan
nekem ront, s letarol.
Könnyű a dolga. Hagyom magam.
Súlyos a béklyóm... ami sárba ragaszt.
Fekete köd borul körém: Rád emlékszem.
S mint álmos méz-pók tapadós csápjai,
Kinyúlnak felém kín-szavaid...
Iszapos csillaggá csordulva üzenik:
Hogy... nem szeretsz... Kedvesem.
Pálnagy László
Van, mikor tisztább
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni.
Fodor Ákos
A sok hazugság még bántja lelkem,
Előtört minden, mit régen éreztem...
A kínzó gyötrelem s a megaláztatás,
Az a sok hamis kép és vallomás...
Álomban éltem, s hittem ez az álom szép,
Míg nem tudtam, minden összeomlott már rég...
A dolgok csak csendben mentek tönkre,
De a gyors hatása bennem él örökre,
Minden egy perc alatt hullott darabjaira,
S most csak lágy eső hullik hamvaira...
Egy gyönyörű álom, mi rémálommá vált,
Eltűnt az is, ki mindig mellettem állt...
Ébredésem újabb álom volt,
De szívemben már csend honolt,
Megnyugvást találtam végre Mellette,
Kit szeretni fogok akkor is, ha az idő eljár felette...
Elszakadni nem tudsz tőle s ezt te is jól tudod,
emlékét őrzöd mélyen valahol s elengedni akkor sem fogod...
ha már minden remény elszaladt s csak a reménytelenség maradt
ha már minden szikla meghasadt s az összes virág elhervadt
Ha tudod hogy ismét csak naiv vagy de hagyod becsapni magad,
Ha tudod hogy boldogságot neked ő az életben sohasem ad.
Amikor rájössz, hogy az álmod sosem válik valóra,
Amikor rádöbbensz, hogy szíved feleslegesen törted darabokra..
S te még akkor is bízol benne, amikor tudod nem kéne,
S még mindig tudod szeretni azt kit utálnod kéne.
Elindulsz felé, de ő csak távolodik a messzeségben,
kimondhatatlan harag az mit szívedben érzel.
Haragszol, mert nem érted mért nem szeretheted,
miért nem foghatod kezét s miért nem érintheted?
Miért kell mással látnod s szíved fájdítanod?
Miért nem tudod elfelejteni s miért kell mindig csalódnod?
Megöl a kín mit nélküle élsz át,hisz úgy vágynál rá minden éjszakán
Csak az ő karjában aludnál s ébrednél,és mindig mindenhol csak vele lennél.
De nem teheted s ezt már te is jól tudod,
Ő sosem lesz a tiéd jobb ha fölfogod!
Mert amit most érzel...az reménytelen szerelem,
s hidd el ez sosem lesz más csak viszonzatlan érzelem!!!!"
Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked.
Friedrich Nietzsche
A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.
Jókai Mór
"Távol messze Tőled szomorú az élet
szívem azt dobogja látni szeretnélek.
Nem mondom, hogy szeress engem,
nem mondom, hogy gondolj rám,
mert ha nem vagyok szívedbe zárva
hiába is mondanám."
"Levegőnek nézel,
ahogy elmész mellettem
s letagadod az érzést,
hogy valaha is kellettem.
Nem nézel a szemembe,
tán félsz attól amit látnál?
Pedig a szememben van minden
mire valaha is vágytál!"
"Ha majd egy nap elrepülsz mással,
És engem itt hagysz törött szárnnyal,
Akkor talán nem érted a lényegét,
Egy ember Neked adta az életét!"
„Egy, ki játszadozott velem
Egy, ki kedveskedett nekem
Egy, ki meg akart védeni mindentől
Egy, ki nem foglalkozott velem innentől
Egy, kinek én voltam a minden
Egy, kinek el kellett volna hinnem
Egy, ki őszinte volt velem
Egy, kit én akartam, Istenem"
Szerintem félelmetes... Mármint ez a bizonytalanság mikor nem tudod, hogy mi van...És mikor már a szemedet szúrja ki... Félelmetes.
"Néha szavak nélkül kell megbocsátani.
Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró
jeleit,s jelekkel felelni a jelekre.
Felejteni ott,ahol a felejtésre van szükség,megróni máskor azt,akinek szüksége
van a megrovásra.
Az igazi megbocsátás,mint a szeretet általában, intelligens és leleményes.
És alázatos is,legfőképpen talán alázatos."
/Jelenits István/
"Az érintés többet mond, mint ezernyi szó. A simogató kéz nem hazudik, a száj könnyen..."
"Viszontlátásra! Mondom és megyek...
Bennem legbelül valami remeg.
Mert nem tudom, sosem tudhatom:
szoríthatom-e még azt a kezet, amit elengedek"
„A szerelem egy olyan ígéret, amit eleve törötten adnak át!”
Martin, Steve
„A szív jó tanácsadó lehet, de csak annak, akinek sok a vesztenivalója.”
Mikszáth Kálmán
"Néha bántod akit szeretsz,
Néha szereted aki bánt,
Néha van kit el kell eresz,
Néha van ki vissza ránt"
"..Lehet, hogy pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek, vagyis a másiktól várunk valamit ahelyett, hogy követelmények nélkül fordulnánk hozzá, és beérnénk puszta jelenlétével..."
Ezernyi titkod
bennem rejlik
számtalan szádon
ajkam fénylik
merész pillanat
téged szeretni
hiányod félni
s reménybe temetni...
Pálnagy László
"Feketébe járunk gyászoljuk a jövőt miénk lehetett volna, de megöltük őt."
„Nem mondom, hogy szeress, azt sem, hogy gondolj rám! Ha a szíved nem mondja, én miért mondanám?”
„Nem várhatom el, nem is kérem,
Hogy a féltett álmod add fel értem.
Ám ha számodra fontos a létezésem,
Ezt úgysem kell külön kérnem.”
„Ha szerető szívre vágysz, de nem találsz
Se közel, se távol
Jöjj oda, ahova engem temettek,
Ott a fű is azt súgja: szeretlek”
„Nem vagyok jövőbe látó égi jel
Csak egy álom, ami gyakran téved el
Lehet, nem vagyok az, kit mindig is kerestél
De az volna szép, ha mégis szeretnél!”
„Most magam elé képzelem mosolygó szemed
És nem tudom elhinni: elvesztettelek!
De a szívemben él még a remény
Hogy leszel te még az enyém!”
„Fáj ha Rád néz a két szemem, fáj ha bennem élsz és én benned létezem.
Mint egymást kioltó és tápláló két elem, fáj ha vagy, s még jobban, ha nem.”
"Akit feledni akarunk, mindig arra gondolunk."
"Ne reménykedj, hiszen mindnyájan ismerjük a történetet: csókjával árul el aki szeret!"
"A szerelem csak fokozódik a visszautasítás fájdalma miatt."
"Az élet rövid,
a perc röpke,
de vigyázz,
mert egy perc alatt
egy élet mehet tönkre.”
"Azt mondják szállj,
De valami vissza húz,
Azt mondják járj,
De az élet földbe zúz!
Azt mondják álmodj,
De a valóság kísért,
Azt mondják szeress,
Ha gyűlölnek is ezért!"
„Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyellem, ha kitalálom, hisz kitaszít a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom.”
"Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk,
Mégis fájni fog, ha újra találkozunk.
Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
De akkor majd búsan lehajtod a fejed.
Megállnál ezerszer, ám mégis tovább lépsz:
Mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz!"
„Búcsúzom tőled szép szerelmem!
Hogyha te elhagysz engem csendesen!
Igyekszem mindent elfelejteni
Érted titokban könnyet ejteni!
Búcsúzom tőled: áldjon meg az Ég!
Kívánom azt, hogy mással boldog légy!
Találsz te szebbet, jobbat is mint én:
Kinek a szemében száz rózsa mesél!
Az én szememben már nem nyílik virág...
Mert neked adtam minden illatát!
Nem tudja senki, hogy, hogy szerettelek!
Ne tudd meg te sem: hogy érted szenvedek.
Ha majd a rózsák mind lehullnak
És nem lesz aki énrám vár
Jön a Halál, és a sír majd magába zár!”
,,A szerelem a szívek temetése, és egy óda a kegyetlenséghez, amikor az angyalok a Gonosz virágain vért könnyeznek."
„Szerelem, amikor könnyeket hullajtasz, mégis ugyan úgy szereted Őt.
Szerelem, amikor Ő egy másik lányt szeret, de te csak mosolyogsz, és azt mondod: jól vagyok. Pedig te csak sírni és sírni szeretnél...”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
