Ne űzd el az illúzióidat, mert ha elszálltak, még létezhetsz, de többé már nem élsz.
Mark Twain

Nem azt kell sajnálni ami volt és elmúlt, hanem ami lehetett volna és nem volt.

Legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el a szemünkig.
Kahlil Gibran


"Soha soha soha nem érzek együtt veletek
Könnyes lehet a szemetek de nem érdekel a lelketek
akkor is elmebeteg maradok, ha belegebedek
Ha síró gyereket látok én a szemébe nevetek"


„Az ellentétem kéne, az, aki
nem követel semmit cserébe, a
teljes biztonság, az önvád alól
felmentő, szent, jókedvű, igazi
önzetlenség... Az volna jó, igen,
az volna nekemvaló szerelem.”

 

Nincsen semmi, ami van,
Egy Való van: a Nincsen,
Az Ördög a rokonunk
S ellenségünk az Isten.
Ady Endre


Valami megszűnt bennem,
elpusztult rég,
arcomon nem láthatod,
de belül üvöltenék.
Junkies


Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
/Egressy Béni/


"Légy szirtfok, melyet szüntelen csapkodnak a hullámok, de ő rendületlenül áll, s körülötte elcsöndesül a habzó forgatag."


"Egy napon felébredtem...és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak
emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben
sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az
a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedül való.


“Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát és enni adunk neki, akkor az soha nem fog megharapni. Ez a különbség a kutya és az ember között.”


Aminek mutatom magam az csak egy álarc ami mögé el tudok rejtőzni, ha bántalom ér, mert tudom, hogy megvéd...



Szívedbe vésem és füledbe rágom:
Rossz volt embernek lenned a világon.

E korban, melynek mérlege hamis,
S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.
Karinthy Frigyes



 "Mint telefon az elhagyott lakásban, mely éjidőn reménytelen csörömpöl, úgy jajveszékel itt hiába lelkem, oly messze az élettől és örömtől."


Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni.
Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt.
A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad.
Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd.
/ Osho/


"Ha percekig nem bánt senki, már az is öröm-
a gyűlölet sivatagában oázis a közöny"
Domján Edit


"Egy kis pillagót kergetek, mióta csak élek,
s soha nem figyelek, mikor hova lépek,
ő pedig csak csendben messze elrepül,
s néha néha a távolban újra előkerül,
tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok,
de az évek során egyre lassabban haladok,
a körülvevő emberek, csak néznek rám bután,
én pedig csak futok..futok az álmaim után..."


"Néha, ott a tükör előtt,
Úgy érzem minden rendben van.
Kicsit sápadtnak tűnök talán,
De majd összeszedem magam.
Mosolyt keresek, felragasztom.
Terüljön szét az arcomon.
Egyenes gerinc, nem könnyű ám!
De másképp nem folytathatom.
Nem adom meg magam, nem lehet!
Hős vagyok, mint a filmeken.
Csak a szemem, csak attól félek!
Oda ne nézzen senki sem!"


Barátok, család, szerelem ez az élet.
Csalódás, fájdalom s megannyi vétek.
Őszinte barátok s hazug emberek,
Megértés, elfogadás és mély sebek.
Mosoly mikor legszívesebben kiáltanál,
Magány mikor csak egy társra vágynál.
Roik Eszter Anna


"Mindenhez van jogom,
Hát játszom.
Föntről gyereknek, lentről
Embernek látszom."
(Ratkó József)


Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. De mit tegyek, ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízként, s nem vethetek rád óvó árnyékot, mint a dúslombú fa? Ember vagyok és fizikai valómban nem lehetek ott, ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a hangommal vagy a kinyújtott kezemmel. Lehet, hogy mire az érintésem eljut hozzád, a testem már régóta az enyészeté.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak, és az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó. A szó, amely túl van a tér és idő határán, és a csendből forrásozik.



"Arcod keresem a naplementében, amit máshonnan látunk, te meg én. Neked az óceánról ragyog vissza, nekem a fák közt szűrődik át a fény. Arcod keresem a csillagok közt, amit együtt nézünk talán. A csillagokkal beszélek, és közben akaratlanul is, meg-megérint a magány. Arcod keresem az arcok közt, megtörve már, és e keresés közben más arcok találnak rám. De szemükbe nézve nem látok mást, csak egy arcot, egy látomást, melyet keresni fájó, mely szüntelenül, mindig szemem előtt lángol… A te arcod."


"Átsírt éjszakák, elvesztett barátok, A világ közepén magadat egyedül találod. És csak áldod azt az órát, amikor nevetett a szád, Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád. Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek, Szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek. Fáj minden perc, mikor magányosan fekszel az ágyban, Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban."


,,Szakad az eső, elindulok, teszek egy lépést jobbra, egyet balra, de nem tudom hova mehetnék, megállok, felhúzom az esernyőmet,
várom, hogy álljon el a vihar, de nem bírom tartani, lehúzom, leguggolok, az arcomat a kezembe temetem, már mindenem tiszta víz,
teljesen átfagytam, szeretnék sírni, de már az sem megy...
Utálok mindent, mert Ő jut róla eszembe, utálok mindenkit, mert olyan, mint ő, de legjobban magamat utálom,
csak Őt nem tudom utálni, mert akkor elállna az eső, és kisütne a nap.. "


„Már tudom milyen éjjel-nappalnak lenni, milyen örökké együtt és mégis külön.”
Sparks, Nicholas



"Amit nem mondhatsz el senkinek,
a bent a csendben nagyra nő.
Nyálkás pókhálót fon köré
és gonddal őrzi az idő.



Hinnéd, hogy meghalt, bábja elveszett,
De álom pillangói kísértenek,
Mint a szörnyű szép szavak,
Amelyeket nem mondhattál el senkinek..."



,,Lehetsz Te bárki, ha egyedül vagy,
Bármilyen szél elsodorhat,
Lehetsz bármilyen büszke és vad,
Az neked is fáj, ha egyedül vagy!"


„Meghalni valaki után akit szeretünk az könnyű. Tovább élni érte és tovább örülni helyette is - az nehéz.”


"Tudod mi a szerelem?
Nem az nem lehet... Azt senki sem tudja. Az igaz szerelem borzongató az elejétől a végéig, amit senki sem kezd el, félve a rettenetes fájdalomtól..."


"Az ember a jó dolgok értékét akkor látja, ha elveszíti azokat.


"Egy mosoly álarca alatt folyamatosan haldoklom."


„Nem vagyok beteg, elveszett, csak néha egy-két dolgot másként látok, hogy ezzel önmagam lehessek. De nekem is kell egy társ és, hogy igazán nevessek…”


"Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg."


"Nem vagy elég jó, de egyszer jó leszel
Nem vagy elég, de jó, hogy nem vagy elég
Nincsenek irigyeid, nem kelt senki fel
Amikor magadhoz térni korai volna még"


"Éltél túl az Óperencián,
És soha nem féltél, míg jó voltál,
Lassan felnőttél, mégis mások döntik el,
Hogy úgy kell majd élned ahogy ők képzelik el.
De soha ne lépj ki, a sorba ne állj be mások után ameddig élsz
Soha ne szégyelld ha másképp élsz,
Amíg érzed, hogy úgy többet érsz.
Soha ne szégyelld, légy önmagad
Ne félj, álmaid nem kell, hogy megtagadd,
És hogyha rosszul döntöttél mondd, hogy tévedtél,
S kezd újra el, úgy hogy magadban hiszel.
Álmunkban mindig Kishercegek vagyunk,
És amikor ébredünk, mindig vissza változunk.
Ha nincs többé senki, akit megszelidíthetnél,
Ne hidd, hogy úgy van jól, csak azért, mert felnőttél!"