Szerelem
Vártál-e már valakit hosszú órákon át?
Lested-e az ablakból, remélve, hogy senki se lát?
Rohantál-e, ha megcsörrent az átkozott telefon?
Hánykolódtál-e álmatlanul egy-egy hajnalon?
Tudod-e milyen, mikor semmi se fontos,
csak a beígért hívás lenne már pontos!
Tudod-e, hogy fáj, mikor nem jön el,
mikor bárhogy várod, ő nem hív fel?
Érezted-e már, hogy a szív -bár nem tud- mégis fáj?
Tudod-e, milyen, mikor a körmöd a tenyeredbe váj?
Kívántad-e úgy őt, hogy sírnod kellett tőle,
hogy soha, de soha nem lesz eleged belőle?
A szerelem kín,
de szeretünk szenvedni,
s kínunk okozóját
nem tudjuk elengedni.
|