Pema Chödrön

"Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.
Ha visszajön : örökre a tied marad.
Ha elmegy: sohasem volt a tied."

"Fáj nagyon érezni, mily csodálatosan
játékos és gyötrelmes erők ébredeznek
benned, és fáj tudni, hogy azok,
akikhez a vágyad vezérel, derűs
elérhetetlenségben állnak szemben
azokkal az erőkkel."
/Thomas Mann/

"Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük"

“Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát és enni adunk neki, akkor az soha nem fog megharapni. Ez a különbség a kutya és az ember között.”

“Még mindig esik… Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Talán egyik sem olyan. Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon.”

"Érzések szívbe szorulva, emlékek hevernek szerteszórva. Össze már nem szedhetem, emlék vagyok én is, sosem volt szerelem."

Szécsi Magda

"Ha sikerül megnevettetned egy nőt, a föld leggyönyörűbb látványában lehet részed."

"Soha ne hagyj el valakit, akibe szerelmes vagy, olyan miatt,
aki tetszik,
mert aki tetszik, majd elhagy valaki olyanért, akibe
szerelmes."

"Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik amit mondasz és amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékeznek az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük"

"Nekem százszor is mondhatod, hogy én túl bolond vagyok, de én érzem mindig őriznek fent az őrült angyalok."

"A szó, ha olykor fájdalommal szállhat, nem ajkakon, a lelkekben bont szárnyat..."

"Te voltál a mester, ki tanított szeretni, hát légy újra mester, s taníts meg feledni!"

Aminek mutatom magam az csak egy álarc ami mögé el tudok rejtőzni, ha bántalom ér, mert tudom, hogy megvéd...

Egy dal, ami mit sem ér
Annak, aki nem érzi át, akiben nem él
Aki érzéseit kimutatni fél
Akit nem önt el ma még a szenvedély
De ha egyszer valakit utolér
Ereiben hevesebben lüktet a vér
Akkor megbocsát majd mindenért."

"Csak akkor fogjuk észre venni, amikor közelről érezzük meg a halál szagát,
amikor felfedi valós arcát,
amikor egyetlen lövés, robbanás elpusztít minden álmot, valóságot, mind azt mi számunkra kedves."

"Gyűlölni csak azt tudod aki igazán közel állt hozzád."

"Kergeted a holnap kétes ajándékát.
Elmész a mai nap kis csodái mellett.
S amikor már nincsenek, megsiratod őket.
Rádöbbensz fájón, - Ez volt, ami kellett!"

"...A korlát mögött bújok el,úgy hogy csak a szívem látszik,és onnan fogod tudni azt , hogy én vagyok az egyetlen ember,akivel jó lenne egyszer..."
(30Y)

Mondd, ha tudnád, hol van boldogság a világon,
Elvinnél-e magaddal, ugye mindenáron?
Ha végre béke lenne bennünk,
ha felhő lenne puha párnám,
én vágyakozva várnám.

„Vannak olyan pillanatok az életben,
amikor olyannyira hiányzik nekünk valaki,
hogy ki szeretnénk őt szakítani az álmainkból
és úgy igazából meg szeretnénk ölelni.”

“Az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor külső alapján kész ítélni. Minden emberre szükség van, hiszen mindenki egy szín az élet palettáján.”

(William Shakespeare)

Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, én magam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.”
(Balzac)

.. fáj a szíved, titkon nagyon szenvedsz,
félsz és elfutnál az élet elől messze,
mert sok rossz dolog történt, sötétek a napok,
hidd el az élettől én is sok rossz dolgot kapok,
de nem hátrálok meg, még most nem tehetem,
mert él még bennem a remény, ami suttogja a nevem
nagyon halkan szívemben, mint lantnak a húrja,
azt mondja higgy a jóban újra és újra
s tudom nem adhatom fel, küzdenem kell végre,
hogy amit megfogadtam, azt vigyem is végbe,
mert egyszer élünk, s az alatt kell jót cselekedni,
s bármennyi a rossz dolog, azt mindig elfeledni,
bízzunk hát az életben, nevessünk a szépen,
szedjünk virágot mint kis leány a réten,
és ha belénk rúgnak is, álljunk fel a porból,
nevessünk az arcukba, kik nem értenek a szóból,
mert hidd el másnak is ad rosszat a sors,
lehet hát, hogy egyszer téged is felkarol,
mert jön még szép az életben, süt még majd a nap,
hát mosolyogj, hogy boldog legyen ez a PILLANAT..

 „szívből szeretni annyi, érte mindent feladni…”

Mielőtt szerelembe esnél, tanulj meg úgy járni a havon, hogy nem hagysz nyomot.

Szívedbe vésem és füledbe rágom:
Rossz volt embernek lenned a világon.

E korban, melynek mérlege hamis,
S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

Karinthy Frigyes

 "Mint telefon az elhagyott lakásban, mely éjidőn reménytelen csörömpöl, úgy jajveszékel itt hiába lelkem, oly messze az élettől és örömtől."

Valamikor volt a tett,
abból lett a gyűlölet,
ebből pedig szeretet
s a világnak vége lett.

József Attila

„Több mindent TUDOK, mint gondolnád
Több mindent ÉRTEK, mint szeretnéd
Több mindent LÁTOK, mint akarnád
Több mindent SEJTEK, mint sejthetnéd

Félek és nagyon féltelek – eközben szenvedek
Mert tudom, amit érzek nem lehet.
Senki és semmi más nem érdekel kívüled
De már készülök, milyen lesz az élet nélküled

Néhány hónap, s bár nagyon fáj – elmegyek
Mert úgy érzem másként nem lehet
Minden nap könnyekkel fekszem és kelek
Ezt sokkal tovább bírni már nem lehet.

Nem várok semmi mást, de kérlek Te ne bánts,
Arra már ott van egy „szerető társ”
Ma már tudom - milyen gyűlöletben élni,
S hogy megőrülök – minden percben attól félni.

Mit mondhatnék még bármi mást?
Ha egyet kérhetek – mosolyogj rám,
Hogy legyenek szépek az utolsó emlékek
Ha már felejteni nem vagyok képes.”

Ismeretlen

Hogyha befogod a szemem, jobb, ha befogom a szám,
mert a vakvilágba nem beszélek, ne haragudj rám.
Hogyha kinyitom a szemem, akkor kinyílik a szám,
amit látok, arról szólhatok csak, ne haragudj rám.

Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged, ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.

„Ne haragudj, hogy nem tudok hazudni, mint mások. Ha nem tudtam elsuttogni, hogy milyen szépek az álmok! Miért hazudjam azt, hogy szeretlek? Nem tudok hazudni senkinek szerelmet! Tudtam, fájni fog, hogy csalódtál bennem, de nem tudok hazudni, bocsáss meg nekem!”

Egy álomban minden lehet ,
ott szabadon szárnyalhatsz,
másnak hiheted magad.
Másképp szólnak a szavak ,
másképp szerethetsz,
messze repülhetsz....
és mindig vissza térhetsz.

Mikor érted már meg végső lényegemet
Hogy miért jöttem, s miért születtem ide
Mikor nő fel gyermeki lelketek
Hogy újra gyermekként a szeretetnek éljetek
Mikor lesz újra béke e világban
Hogy ne legyenek féltékeny rosszindulatú vágyak
S ne hintsen ember emberre álomport
S felébredjen a világ a mély álmából
Mikor értitek meg, hogy mit tesztek, az rabság
Hogy az igaz szerelem szárnyaló szabadság
Mikor veszitek észre, hogy börtönlakók vagytok
Mert vágyak, álmok és láncok vannak rajtatok
Mikor tértek észhez, s kívántok szebb világot
Mikor fogtok szívből szeretni egy virágot
Miért nem értitek meg a fény csillogását
S érzitek a különbséget az arany ámításánál
Miért, miért, miért, ó emberek
Hát kérlek, ne álmodjatok tovább
Ébredjetek!!

"Őrületben nem ragyogott senki szebben..."

Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.

Minek kéred a kezemet,
Ha egyszer úgyis elengeded?
Minek kéred a szívemet,
Ha egyszer úgyis megrepeszted?
Minek kéred, hogy melletted legyek,
Ha Te sosem állsz mellettem?
Minek kéred, hogy veled legyek,
Ha Te csak testben vagy a Kedveseddel?
Minek kéred, hogy örökké éljek,
Ha Miattad csak szenvedés lesz az élet?
Minek kéred, hogy meséljek,
Ha sosem hallgatsz meg?
Minek kéred mosolyomat,
Ha mosolyra sose fakaszt?
Minek kéred, hogy örüljek,
Ha úgysem örülsz az örömömnek?
Minek kéred, hogy szívem érted verjen,
Ha a Tied csakis más szívéért ver?
Minek kéred, hogy éljek,
Ha Te is tudod, csak veled létezek?
Minek kéred, hogy kitárjam szívemet,
Ha te is tudod, hogy csak érted élek?
Minek kéred, hogy szeresselek,
Ha Te sosem szeretnél meg...

"...egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével..."

Kosztolányi Dezső

„Összetört szív oson az éjben, csalódottan bandukol egy szikla szélen. Óvatlan pillanatban megcsúszik lába és elnyeli őt a sötétség szája.”

Nagy Miklós Zsolt

"Ha percekig nem bánt senki, már az is öröm-
a gyűlölet sivatagában oázis a közöny"

Domján Edit

Barátságot ajánlani, ha szerelmet kérünk: a legkegyetlenebb.
Kő, melyet adnak, ha éhen kenyeret kérünk.

Ouida

"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál."

 Radnóti Miklós 

A világ leglassúbb folyamata: az érzés megváltoztatása a gondolat által.

Osvát Ernő

Magányból és könnyből, láncot fon a Bú...
Hű szolgája, a Mélységnyi Bánat, lassan
nekem ront, s letarol.
Könnyű a dolga. Hagyom magam.
Súlyos a béklyóm... ami sárba ragaszt.
Fekete köd borul körém: Rád emlékszem.
S mint álmos méz-pók tapadós csápjai,
Kinyúlnak felém kín-szavaid...
Iszapos csillaggá csordulva üzenik:
Hogy... nem szeretsz... Kedvesem.

Pálnagy László

Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.

Judith Sills

Légy olyan, mint a madár,
Mely alól, ha kivágják a fát,
Nem zuhan le, hanem
Még magasabbra repül.

Prohászka Ottokár

A belenyugvás csak akkor tökéletes, ha meghiúsult vágyaink tárgya szemünkben már veszít valamit értékéből.

Jane Austen

Van, mikor tisztább
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni.

Fodor Ákos

Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?.. Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?

Ne számíts jóra,
és nem csalódhatsz nagyot.
Attól nem vidám az életem,
hogy az arcomra mosoly fagyott.
Tirpunk

Azóta, hogy az örök Ég
Megáldott látnok-szemmel engem,
a bűn, a gonoszság művét
olvasom az emberszemekben.
Mihail Jurjevics Lermonto

Hadd folyjon könnyem, hogyha megeredt:
Hisz a kihulló könnyek árán
Talán a szív is könnyebben feled!
Endrődi Sándor

A sok hazugság még bántja lelkem,
Előtört minden, mit régen éreztem...
A kínzó gyötrelem s a megaláztatás,
Az a sok hamis kép és vallomás...
Álomban éltem, s hittem ez az álom szép,
Míg nem tudtam, minden összeomlott már rég...
A dolgok csak csendben mentek tönkre,
De a gyors hatása bennem él örökre,
Minden egy perc alatt hullott darabjaira,
S most csak lágy eső hullik hamvaira...
Egy gyönyörű álom, mi rémálommá vált,
Eltűnt az is, ki mindig mellettem állt...
Ébredésem újabb álom volt,
De szívemben már csend honolt,
Megnyugvást találtam végre Mellette,
Kit szeretni fogok akkor is, ha az idő eljár felette...

"Egy kis pillagót kergetek, mióta csak élek,
s soha nem figyelek, mikor hova lépek,
ő pedig csak csendben messze elrepül,
s néha néha a távolban újra előkerül,
tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok,
de az évek során egyre lassabban haladok,
a körülvevő emberek, csak néznek rám bután,
én pedig csak futok..futok az álmaim után..."

Ordítanék, de nem tudok,
Sírnék, de nem bírok,
Bíznék, de nem merek..
Megbízhatatlanok az emberek...
Hinnék neked,de a Kétség él,
egyből vigaszt nálam Kerestél,
óh, barátság, erre jó vagyok..
Elkeseredett lelket vigasztalok..
Segítenék, de annyit nem érsz,
becsaptál sokszor, de még remélsz,
Szememre hánytál minden hazugságot,
hogy én rózsaszínben látom a világot..
Elvártad,hogy oldjam meg a problémámat,
tegyem jóvá, a jóvátehetetlen hibákat,
Mondd meg , minek nézel engem?!
barátság most összetört bennem.
Ordítanék, de nem tudok..
Sírnék..de nem bírok..
Nem érsz talán annyit nekem,
hogy rád pazaroljam bármely Könnyem..
Nevettünk, sírtunk, de tovább már nem bírom..
Kár is tagadnunk, már rég meghalt a bizalom.
Óh barátság,mi lett belőled..
A múlt hibáit hiába kergeted..
Elrontottam valahol, amit jóvá tenni nem lehet..
Én tudom pontosan hol,de jobb, úgy sem lehetek.
Nézz előre, Keress mást, Ki segít majd rajtad.
Megváltoznom kevés, ahogy te akartad.
Ordítanék,de felesleges.
Sírnék, de nevetséges.
Elég ennyi. De nem haragszom.
Más lettél. s már nem bírom..
íme a vallomás, nem tudom, hogy szép-e,
De remélem érezhető benne, egy barátság vége...